Merry Stubbornness (GOT7, Markjin) 4. Fürdőkád az ággyal szembe

Mark

ꟷ Hamarosan megkezdjük a leszállást! ꟷ Ezt az apró mondatrészletet csíptem el, ahogy felébredtem. 

Körbe néztem a repülőn, ahol mindenki már készülődött a földet éréshez. Elismerően mértem fel a tényt, hogy végig aludtam az egész több órás repülőutat. Habár nem lepődtem meg túlságosan, hiszen az elmúlt hetekben a négy órás alvást is alig tudtam betartani, nemhogy a napi nyolc órát. A cégnél alapból nagy volt a hajtás, ahhoz pedig, hogy elengedjenek arra az egy hétre mindenképpen előre kellett dolgoznom. Nem a legjobb időszaka volt az életemnek, de túléltem valahogy, és már elég volt, ha csak a pihenésre koncentráltam, amit úgy éreztem, hogy megérdemlek.

A gépünk sikeresen végrehajtotta a leszállást, elhagytuk a repülő utasterét, felkaptuk a csomagjainkat, majd fogtunk két taxit. Útközben kihalásztam a zsebemből a telefonomat, amiben megnyitottam az egyik alkalmazást, ahol beállíthattam, hogy az utazást leszámítva ott is tudjam használni a mobilnetemet. Direkt igénybe vettem egy nagyobb, ideiglenes csomagot, hogy bármikor tudjak a családommal kommunikálni. Gondoltam, hogy eszméletlen kíváncsiak lesznek, így muszáj lesz velük beszélnem, meg hát bármi történhet, így gondoskodtam róla, hogy akármikor elérhessem őket. Sikerült beállítanom az internetet, és már kaptam is négy üzenetet. Az egyikben anya írta, hogy nagyon jó utazást kíván, és a szokásos vigyázzak magamra szöveg. A másodikban az egyik munkatársam köszönte meg, hogy ennyire ügyesen elvégeztem a rám eső munkát még úgy is, hogy az utazásra készültem mellette. A harmadik üzenet a nővéremtől jött, aki megírta nekem, hogy Cocoval nincs semmi gond, és elég jól viseli azt, hogy nem én vagyok mellette. Megkönnyebbültem az üzenetnek hála, hiszen kicsit aggódtam a kutyám miatt. Mióta örökbe fogadtam, azóta soha nem voltam tőle távol ennyi időre. Általában a munkaidőm alatt volt egyedül otthon, de akkor is volt, mikor Jacksonnal töltötte az időt, hiszen neki igen rugalmas volt a munkaideje, és ezzel sokszor változott is.

Elérkeztem az utolsó üzenethez is, amitől viszont az előbb keletkezett nyugalmam eltűnt, és helyette a feszültség jelent meg bennem, amitől még a tenyerem is izzadni kezdett, és olyan melegem lett, mintha Hawaiira utaztunk volna Svédország helyett. Többször átkellett olvasnom a nevet, és átnéznem a képet, hogy esetleg nem-e egy másik Jinyoung ismerősöm írt nekem. Azonban nem, az a Jinyoungtól jött az üzenet, akire legelőször gondoltam. Az idegességtől remegő kezemmel nehezen megnyitottam a chatet, amiben olyan dolog volt, amire nem éppen számítottam.

ꟷ Mi a fene? ꟷ Csúszott ki belőlem ez az egy mondat angolul, hiszen mikor túlságosan intenzív volt a meglepetés, vagy egyéb inger mindig átváltottam az anyanyelvemre, és még ráadásul ezt hangosan is szoktam. 

Persze, ezzel azonnal magamra hívtam a figyelmet, még a sofőrét is, de abban a pillanatban az érdekelt a legkevésbé, hogy a többiek mennyire furcsán nézhetnek rám.

Nem értettem semmit az üzenetből, egy nagy hadova volt az egész. Teljesen összefüggéstelen betűk egymás mellett, majd mindent lezárva még ott volt egy kacsintó fej is. Furcsa volt, hiszen tegnap küldte az üzenetet a dátum szerint, szóval részeg biztos nem volt, bár nagyon ritkán láttam úgy, de az sem vallott rá, hogy csak úgy szórakozásképpen ilyen hülye üzeneteket küldjön. Fejemet rázva csúsztattam vissza a telefonomat a farmerzsebembe, és kinéztem a mozgó jármű ablakán. Áldottam az eget, hogy Jinyoung a másik taxiban utazott.

Megérkeztünk az apartmanhoz, ahova egész hétre szólt a foglalásunk. Eszméletlenül otthonos volt, hagyományos, mégis modern. A két stílus keveréke elbűvölt. Az egész épületet egy füves placc vett körbe, amit akkor belemet a fehér, frissen lehullott hó. Már az első percekben elvesztem a tájban, ahogy végig vezettem a tekintetemet a havas tájon.

Kipakoltuk a csomagjainkat a taxikból, majd BamBam kifizette a sofőrt, aki ezek után el is hajtott, hogy egy újabb utast felvegyen. 

Belépve az előtérbe kellemes környezet fogadott bennünket. A barna különböző árnyalatai, néhány arany és piros színnel feldobva itt-ott. Hatalmas csillár lógott le a plafonról, aminek az értékébe bele sem mertem gondolni, hiszen eszméletlen csicsás volt. A recepcióspult kifaragott fából pihent a kisasszony előtt, aki kedves mosollyal fogadott bennünket azon nyomban, ahogy beléptünk az üvegajtón. Jaebum azonnal oda is lépdelt, hogy elrendezze a szobáinkat, mi pedig addig folytattuk a nyitót szájjal való csodálkozást.

Jaebum visszaérkezett köreinkbe, majd körbe is osztotta a kulcsokat. Három kulcs került elosztásra, amit kicsit kevésnek gondoltam. Nem mintha gondot okozott volna, hogy valakivel osztozni kelljen a szobán, de mégis valahogy több kulcsra számítottam. Az egyiket Yugyeom szorongatta, a másodikat Jinyoung, az utolsót pedig Jackson.

ꟷ A szobákkal kapcsolatban, van egy apró gond. Bár nem is kell annak gondolni ꟷ Kezdett bele Jaebum, akinek a szavait mindenki csak leste. ꟷ Három szobát tudtam lefoglalni, ugyanis csak ez a három volt szabad. BamBam és Yugyeom lesz az egyikben, mert ha külön lennének, úgyis csak futnának át az egyik szobából a másikba, hogy együtt hülyüljenek. Plusz, nekünk is jót tesz, ha nem szívják állandóan a vérünket ꟷ Persze ettől BamBam megsértődötten fújtatott egyet, de Jaebum úgy csinált, mintha meg sem hallotta volna.

ꟷ Van egy nagyobb szóba, abban leszünk mi hárman ꟷ Mutatott végig magán, Jacksonon és Youngjaen. Hiába korrigáltam a dolgokat, nem stimmeltek a nevek. Jobban mondva a párosítások, a kezdeti nyugalmam egyre inkább elszállt, és csak egy görcsöt éreztem a gyomromban, miközben Jaebum folytatta a beszámolóját.

ꟷ És itt jön közbe az apró probléma. A harmadik szobában, amit le tudtam foglalni, abban egy franciaágy van csak. Végül is csak annyi a kellemetlenség, hogy egy ágyon kell osztozni, de az szerintem kellőképpen nagy, hogy elférjetek kényelmesen. És mivel ti ismeritek egymást a legrégebbről, gondoltam nektek nem lesz ebből gond ꟷ Jinyoung kezéből kiesett az addig tartogatott kulcs az alattunk lévő kőlapra, azt pedig követte az én állam.

A vérnyomásom a plafont verdeste, azt hittem, egy kisebb agyvérzéssel kell azonnal elszállítani a legközelebbi kórházba. Nem akartam felfogni, hogy tulajdonképpen én egy szobába leszek bezárva Jinyounggal, akivel nem éppen olyan volt a viszonyunk akkoriban, hogy jót tett volna a kapcsolatunknak az, hogy egy ágyban aludjunk.

Nem akartam jelenetet rendezni, hiszen rendben, hogy a legjobb barátaimról volt szó, nekik sem kell mindent tudniuk. Elég volt nekem az, hogy Jackson már gyanakodott, nem volt szükségem arra, hogy a többiek is elkezdjenek vele együtt kombinálni.

ꟷ Nekem nem gond ꟷ Játszottam meg a nyugodt, kiegyensúlyozott fiatalt, miközben belül vagy hatszor kaptam idegösszeroppanást.

Kivettem Jinyoung kezéből a kulcsot, aki ez idő alatt felkapta a földről, majd elindultam az emeletre, hogy megkeressem a szobánkat.

Továbbra is gyönyörű volt a ház, azonban sehogy nem kötötte le a figyelmem, ezerrel kattogott az agyam, és csak az ötleteket szövögettem, hogy hogyan bújjak ki ebből a slamasztikából. Megérkeztünk a megfelelő szobához, aminek a fehér ajtaját kinyitottam a kulccsal, majd belökve azt, átléptem a küszöböt, mögöttem Jinyoung követett szorosan. A szemem táncot járt, ahogy forgattam a szemeimet, majd még egy kisebb szívrohamot is kaptam, ahogy sikerült végig néznem a teljes szobán. Letisztult volt, világos az üvegfalnak hála, és mellé a csodálatos kilátás is társult, egy erkéllyel megspékelve. A hatalmas franciaágy majdnem elfoglalta az egész szobát, mellette mindkettő oldalon egy-egy éjjeliszekrény egy kis olvasó lámpával. Az ággyal pontosan szemben pedig egy nagy fürdőkád álldogált, amit egy üvegfal választott el a szoba többi részétől, tehát konkrétan a nagy semmi. Kiverte nálam a biztosítékot a látvány, az államat pedig másodjára kellett újra összeszednem a földről, hogy valami értelmeset is kitudjak nyögni.

ꟷ Na jó, ki volt az a barom, aki így tervezte meg ezt a szobát?! ꟷ Vontam kérdőre a nagy semmit, ismét angolul, amitől Jinyoung csak összehúzta magát mellettem.