Merry Stubbornness (GOT7, Markjin) 10. Engem képzeltél oda?

Mark

Ahogy kifeküdt a fehér lepedőre, kínkeservesen próbálta szinte leszaggatni magáról a kabátját, amit elfelejtett kicipzározni, és inkább csak kibújni akart belőle, mintha csak egy pulóver lett volna. Megforgattam szemeimet, ahogy észreveszem, hogy még a cipőjét is magán hagyta, de a lábait már húzta fel a takaróra, ami elkezdett átnedvesedni a talpán maradt hó miatt.

ꟷ Jinyoung, lassan alkoholista leszel, ha így folytatod ­ꟷ Megráztam fejem, majd nagy nehezen leoperáltam róla a bakancsát, miközben ő ide-oda ficánkolt, a kabát is néhány perc múlva már az ágy szélén pihent.

Hirtelen az ujjait éreztem a csuklómra fonódni, megcirógatva a bőröm, apró, összefüggéstelen alakzatokat kezdett el rajzolni hüvelykujjával. Egy hangosat sóhajtott, mutató ujját felhozta könyökhajlatomig, majd vissza csuklómra. Elmélázva, ábrándosan figyelte karom, majd kezem, amit fel is emelt, és összekulcsolta ujjainkat. Kicsit megremegtem a cselekedetétől, hiszen nem tudtam elképzelni, hogy mi járhatott a fejében. Nagyon furcsán tudott viselkedni már kevés alkoholtól is, így kicsit aggasztott, hogy most milyen tervet eszelt ki magában.

 ­ꟷ Tudod... ­ꟷ Kezdett bele szépen lassan, szinte hallottam, ahogy kattognak a kerekek a fejében, hogy mi legyen a következő szó, amit kiejt a száján ­ꟷ Azon agyaltam, hogy te mikor, tudod ­ꟷ Elkuncogta kicsit magát ­ꟷ Mikor együtt voltál valakivel, volt mikor engem képzeltél oda?

Szemöldök ráncolva néztem le rá, értetlenül, hogy mégis mi a jó fenéről hadonászott. Mégis honnan fordult meg ilyen a fejében, miért agyalt ezen, mi baja volt? Értettem, hogy ivott, és valószínűleg az alkohol beszélt belőle, de akkor is.

­ꟷ Jinyoung, mi a francról beszélsz? ꟷ Förmedtem rá, majd megpróbáltam kibogozni ujjainkat a csomóból, de nem eresztett.

­ꟷ Mikor megdugtál valakit, engem képzeltél oda? ­ꟷ Kérdezett rá jóval konkrétabban, de bár ne tette volna. Sokkal inkább frusztráltabb lettem, mint előtte, éreztem, hogy az arcom vörösödni kezdett, összepréseltem ajkaimat.

­ꟷ Nem! Miért képzeltelek volna oda? ­ꟷ Érdeklődtem, de bár inkább tereltem volna a témát.

Feltornázta magát ülőhelyzetbe, majd a térdeire emelkedett, felcsimpaszkodott nyakamba, egyenesen a szemembe nézve. Bugyuta vigyorral fürkészte arcom, lepillantott ajkaimra, majd vissza íriszeimbe. Légzésem felgyorsult, füleim égtek, próbáltam elszegezni tekintetem róla, azonban nehezemre esett nem rá figyelnem.

­ꟷ Én ha ­ꟷ Csuklott egyet, mint minden részeg szereplő egy olcsó filmben ­ꟷ Ha lefeküdtem volna valakivel ꟷ Újabb csuklás hagyta el ajkait ­ꟷ Té-téged képzeltelek volna oda­ꟷ Csúsztatta ujjait hajamba, amitől teljesen eltűnt az önuralmam, mintha egy vadállatban előtört volna a vérszomj úgy martam ajkaira, amit ő készségesen fogadott.

Erősebben karolt nyakam köré, én rámarkoltam derekára, majd megemelve dobtam kicsit arrébb, hogy rendesen felférjünk a matracra. Behuppant a hatalmas párnatengerbe, kuncogva túrt bele koromfekete hajába, belefúrta arcát a fehér anyagba, miközben én feljebb tűrtem pulóvere derekát, hogy láthassam hasán világos bőrét. Végigsimítottam oldalán, mire újabb kuncogást kaptam tőle, bár saját ajkaimon is apró, alig látszódó mosoly játszott. Valahogy lekerült róla a pulóver, pontosan nem tudom hogyan, kihagyott részleteket az agyam, annyira elmerültem a pillanatban. Annyi idő után érezhettem megint ajkait a sajátomon, egy mámorító itallal volt egyenlő, megszédített nyelve tánca a számban. Lerángattam magamról is a pólómat, miközben ő a nadrágja gombjával bajlódott, de inkább felhagyott a műveletével, és a fejemet rántotta le arcához, hogy tovább csókolhassa ajkaimat.

Teljesen elragadott az érzés, nem voltam képes gondolkodni sem, csak önmagától jöttek a mozdulatok egymás után, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva. Bármennyire is hangzott volna perverzül, túl kiéhezve, minden porcikám arra vágyott, hogy lefeküdhessek vele, és egész éjszaka egymással legyünk elfoglalva.

Aztán az álomnak hitt este egyik pillanatról a másikra szertefoszlott. Jinyoung csókjai egyre inkább lustábbak lettek, már csak egyik keze csimpaszkodott nyakamba, majd egy nagy szusszantással elengedett, az oldalára fordult, majd álomba merült. Összeszorított fogakkal, megfeszült állkapoccsal figyeltem az alattam fekvő fiút, aki békésen szunyókált, mintha mi sem történt volna az előbbi percekben.

Lelógatott fejjel, nyűgösen, cövek egyenesen álló taggal fújtam ki a levegőt, még egy kínkeserves nyüszítés is kiszökött belőlem. Előbb vagy utóbb megöl ez a srác.