Annyira rossz, mégis annyira édes (BTS Taehyung)

Taehyung szemszögéből íródott

Főszereplők: Taehyung

Műfaj: dráma

Kellemes Olvasást!

Annyira rossz, mégis annyira édes

Elakarom hajítani magamtól. Miért nem vagyok képes befejezni ízlelését, kiűzni a csábító ízt számból? A vörös és piros minden árnyalata, ahogy összekeveredve játszadoznak egymással, még erősebben csábítva, hogy emeljem ajkaimhoz a magokkal teli gyümölcsöt. Mélyesszem bele a puha, édes húsba hófehér fogaim, a piros leve szaladjon végig arcomon, egészen álamig, ahonnan egy apró cseppben hull le a földre, beszínezve vele mindent eme csodás árnyalattal, amivel maga is rendelkezik. Ki akarom köpni, elzárni magamtól, kizárni az életemből. Annyira rossz, mégis oly’ csábító! A fájdalom mely a gyönyör után keletkezik mardosó, kínzó, szinte kibírhatatlan, mégis annyira megéri ezekért a pillanatokért, mikor önkívületi állapotba kerülök már csak maga a látványtól. Szavakba sem lehet foglalni azt az érzést, mikor tetek is követik a kilátást. Ahogy ajkaimhoz ér, megérintve azt, ahogy ő is ízleli azokat, ahogy én ízlelem őt. Már most érzem a kellemetlen viszketést szájüregemben, nehezebben kapok levegőt, elzárulnak a rések, ahonnan a levegő érkezik tüdőmbe, néhány perc és a gyomrom is görcsbe fog rándulni. Már minden kis részletét tudom előre a történéseknek. Ennek ellenére tovább kóstolgatom, a húsról óvatosan lenyalom a levet, majd egy apró maggal kezdek el játszadozni fogaimmal. Ketté harapom, majd megérzem a mérget, ahogy kiszökik ketrecéből, elterjedve számban, lecsordogálva torkomon. A nyálammal keveredik az ő mérge, megfertőzve engem. Én pedig nem állok ellen, hiába helytelen, az érzés túl magával ragadó, az erőm pedig hanyatlik. Már ha akarnék, sem tudnék szabadulni. Beletörődtem, az én sorsom így van leírva az élet könyvébe, amit sem ember, sem Isten nem képes megváltoztatni.

Lélegezz! ꟷ Ordítja az eszem, de én nem hallgatok rá. Elzárja ajkaim, én pedig a haszontalan levegőért nem akarom megszakítani a pillanatot, kiakarom élvezni minden másodpercet a boldogságból. Egy bolond függő vagyok az édességednek, amit te élvezzel, ahogy én is. Viszont egyik felem sír a csodáért. Azért a csodáért, ami megmentheti haszontalan életem, hogy boldogan élhessek tovább. Kezet fogtam maga az Ördöggel, a te személyedben. Nincs olyan csoda, ami ez alól megmenthetne. A karmaid közt tartasz, én pedig készségesen hullok bele még inkább abba a sötét lyukba. Magamnak akarom az Ördög érintését, hiszen egy bolond vagyok.

Megkezdődtek a görcsök a gyomromban, mégis az ízek elnyomják a fájdalmat. Felmordulok a kettős érzés miatt, amik szétfeszítik testem. Ha az egyiket elhagynám, a másik is megszűnne. De nem akarok szabadulni attól az egytől, így a másiktól sem tudok. A részemmé válnak, ahogy testembe ívódnak.

Elfogyott a gyümölcs a tálból. Hátra vetem fejem, homlokomra tapasztom tenyerem, ajkamba harapok, olyannyira, hogy kicsordul vérem bőröm alól. Nem maradt semmi, ami elterelné figyelmem a fájdalomról. Csakis a kín maradt, semmi más. Könnyekkel küszködve, a fájdalomtól görcsösen összerándulva dőlök el a kanapén. Az eszemben ezerszer fut át egyetlen gondolat, ami az súgja gúnyosan, hogy a rabja vagyok. Igazat is adok neki. Szánalmas, makacs viselkedésem miatt élem most ezt az életet, miközben minden gondolatomat ő tölti be.

Annyira rossz, mégis annyira édes...

Kis magyarázat, hogy pontosan miről is szólt a történet:
Taehyung epret eszik, amire allergiás, viszont ennek ellenére is fogyasztja, még akkor is, ha utána rosszul érzi magát, és valamilyen szinten veszélyes is a szervezetére. A gyümölccsel való kapcsolatát saját szerelmi életéhez hasonlítja, ami szintúgy elég zavaros. Az eper szerepébe úgymond, szerelmét képzeli bele, akitől szabadulni szeretne, mégis képtelen, akárcsak kedvenc gyümölcsétől.