Csokoládé az ablakból (Topp Dogg, Yano)

Főszereplők: Olvasó X Yano

Műfaj: Mindennapi, romantikus, humor

Kellemes olvasást!

Csokoládé az ablakból

Olyan hangosan akartam becsapni a szobám ajtaját, amilyen hangosan csak lehetett volna, de még ehhez sem volt erőm, amihez szívem szerint kedvem lett volna. Nem voltam ideges, csak egyszerűen nyűgös. Valahogy pedig ki akartam ezt magamból űzni, és az ajtócsapkodás bizonyult a legjobb ötletnek. Halkan csukódott be a falap, én meg csak lehuppantam az ágyam szélére, lehajtott fejjel, fájó háttal, kimerülten, csalódottan, amiért a kitervelt terv nem valósult meg. Kissé nehezen fogadtam el, hogy nekem is ott kellett ülnöm minden tárgyaláson, amin anyámnak is részt kellett vennie. Értettem a logikáját. Azt akarta, hogy minél inkább belemerüljek az üzletkötés világába, hiszen a céget valamikor nekem kell átvennem, de ettől függetlenül egyáltalán nem élveztem a helyzetet, nem kötött le az órákon keresztül tartó beszélgetések, így sikeresen váltam elégedetlen kisgyerekké, aki durcásan ballagott fel a szobájába, miután a teljes napját elrontották. Csak kényelmes ruhába akartam bújni, hogy utána felkuporodjak az ágyamra és ott elnyúlni, amennyire csak lehetett. Valahogy sikerült is feltápászkodnom az ülőhelyzetből, majd a fürdőbe csoszogtam, ahol a zuhanyzás után, felvettem fehérneműm alsó részét, és a hatalmas alvós pulcsim. A fogamat kezdtem el mosni, de egy furcsa hang miatt megálltam vele, füleltem pár másodpercig, de semmi nem ütötte meg a fülem, szóval folytattam a fogam sikálását. A fogkrémet öblítettem ki a számból, mikor a telefonom hangot adott ki, jelezve, hogy üzenetet kaptam. Megtöröltem a számat az apró, fehér törölközőben, majd ezután mentem vissza a szobámba, ahol a táskámból kotorásztam elő a mindennaposan használt készüléket.

Sangwon

Nyisd már ki az ablakot, megfagyok!

Szimplán ennyi állt az üzenetben a feladó után. Összeráncolt szemöldökkel olvastam át újra a szöveget, majd hasonló tekintettel néztem az ablakom irányába. Pislogtam párat, mire elindultam az előbb odapillantott irányba, elrántottam a fehér színben pompázó függönyt, majd egy fagyoskodó, karjait dörzsölő Sangwonnal találtam szembe magam. Eltátottam ajkaim, mire ő csak fejévvel mutatót, hogy nyissam már ki az ablakot. Azonnal kapcsoltam, nyitni kezdtem a keretben pihenő üveget, miután sikeresen kitártam, Sangwon bemászott rajta, vagyis inkább belépett, mert nem lehetett kicsinek nevezni az ablakot.

ꟷ Te mégis mit csinálsz itt? ꟷ Vontam kérdőre, miközben ő csukta be az ablakot, ahonnan az előbb bejött.

ꟷ Neked is szia! ꟷ Fordult velem szembe, és egy puszit nyomott az orrom hegyére. Kisebbet sóhajtottam, mikor rájöttem, hogy nem éppen így kellett volna fogadnom.

ꟷ Jó-jó, szia, neked is ꟷ Karoltam át nyakát, hogy közelebb kerülhessek hozzá, egy csókot nyomhassak ajkaira, de számításaim ismét keresztül lettek húzva. Elfordította egyik oldalra fejét, így csak arcához tudtam számat hozzáérinteni. Incselkedő mosollyal nézett vissza rám, én meg inkább otthagytam, hogy az ágyamra feküdjek. Ismét rám jött a durcás kislány szindróma. Még túlságosan is gyerek voltam, hogy az ilyen helyzeteket máshogy kezeljem le. Sangwon is az volt, de neki talán többször ment jól az érett felnőt szerep.

ꟷ Nyűgös valaki? ꟷ Mászott fel mellém, kicsit megsimogatta arccsontom. Lekonyult ajkakkal bólogattam párat, hogy megerősítsem feltételezését. ꟷ Gondoltam, hogy az leszel, ezért is hoztam ezt ꟷ Bújtatta ki egyik kezét kabátja alól, amivel egy nagyobb doboz csokit szorongatott. Felcsillantak szemeim, jobban ülőhelyzetbe tornáztam magam, és közelebb kúsztam.

ꟷ Kérek! ꟷ Néztem rá kiskutya szemekkel, mire ő csak csücsöríteni kezdett felém. Megforgattam szemeimet, majd egy rövid puszit nyomtam szájára, majd kikaptam a csokoládéval megpakolt dobozt. Elkuncogta magát, ahogy elkezdte levenni magáról a kabátot, miközben azt figyelte, ahogy csomagolom ki az édességet.

ꟷ Egyébként, még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Hogy kerültél ide? Egyáltalán, hogy jöttél be a kapun? ꟷ Ahogy fogalmaztam meg a kérdéseket felé, a válasz is megfogalmazódott fejemben. ꟷ Megint Jiho az őr, és beengedett, igaz? ꟷ Egyszerűen egy vigyort villantott, amiből azonnal lekövetkeztettem, hogy igazam van.

ꟷ Szerencsémre, bírja a fejem ꟷ öltött magára egy önelégült mosolyt.

ꟷ Ő igen, anyám annál kevésbé. Megtudja, hogy itt vagy úgy, hogy nem is tud róla, véged ꟷ közlöm vele a tényeket, de egy egyszerű vállrándítással elintézi a dolgot.

ꟷ Ezt is lerendeztem Jihoval ꟷ elkerekedett szemekkel figyeltem az előttem lévő fiúra, már megszólalni sem tudtam. Fejemet rázva forgattam meg szemeim, miközben egy kisebb nevetés is kicsúszott belőlem. Nem tehettem róla, sokszor már csak így tudtam reagálni a kis akcióira. Egy puszit nyomtam az arcára, mielőtt megszólaltam volna.

ꟷ Jó, hogy itt vagy ꟷ karoltam át törzsét, még közelebb kerülve hozzá.

ꟷ Egy csokifutár mindig akkor érkezik, amikor szükség van rá ꟷ visszafojtott nevetésünktől lett hangosabb a szoba, miközben összeborulva foglaltuk el az ágy nagyobb részét.