Jackson
Lassan tíz perce vártunk
Jinyoungra, akinek még akkor is hűlthelyét sem láttuk. Gondolkoztam rajta, hogy
esetleg küldök neki egy üzenetet, hogy elmondhassa, merre van, azonban végül
valahogy abbamaradt a tervem. Ránéztem Markra, aki ugyanolyan fejet vágott,
mint mikor reggel felkelt. Semmi érzelmet nem lehetett kiolvasni az arcából, a
mimika kisebb jeleit sem láttam felőle. Azt viszont észrevettem, hogy a
telefonját annyiszor kivette a zsebéből, majd vissza, hogy azt megszámolni is
nehéz lett volna. Egy percen belül körülbelül hússzor elismételte ezt a
mozdulatsort, ami Youngjae-t egyre inkább idegesítette, mivel akkor már nem
először forgatta meg a szemeit. Tudtam jól, hogy Jinyoung iránti aggódása
váltja ezt ki belőle, hiszen általában nem ő szokott az lenni, aki késik. Azonban
jobbnak láttam, ha akkor nem szólalok fel, hiszen inkább csak elrontottam
volna mindent vele.
Megállt előttünk egy taxi, amiből
Jinyoung szállt ki. Éppen felkelt az ülőhelyzetéből, én már egy nagy öleléssel
fogadtam. Segítettem neki kipakolni a bőröndjeit az autó csomagtartójából, majd
egyesével odament mindenkihez, hogy egy öleléssel köszönjön nekik. Éppen akkor
fordultam hozzá, mikor már Markkal szemben ácsorgott, tétovázva. Azonban, amint
Mark kinyitotta a karjait, ő már vetődött is közéjük. Alig észrevehetően
meglökdöstem Jaebum bal karját a jobb könyökömmel, majd egymásra néztünk egy
mindentudó mosollyal, én még a szemöldökeimet is megrángattam.
A legjobb barátaim közé
tartoztak, mégis eszméletlen nagy idiótáknak tartottam őket. Remek emberek
voltak, de a szerelmi életükben egy csődtömegek voltak. Nem tudtam belegondolni
a helyzetükbe, hiszen soha nem tapasztaltam hasonlót. Biztos nehéz lehetett
elfogadni mindkettőjüknek, hogy egy másik férfibe szerettek bele, ráadásul a
baráti társaságukból, de ez már nem volt olyan hatalmas tragédia, mint ahogy ők
azt megélték. A többiekkel együtt én is tisztában voltam azzal, hogy ezek ketten
nem barátként tekintettek egymásra, mégis mi jobban akartuk azt, hogy végre
kimondják egymás iránt az érzelmeiket, mint ahogy ő maguk. Legalábbis, mi
türelmetlenebbek voltunk, az egyszer biztos.
Egy jó kerek perce ölelték
egymást, mikor Yugyeom az órájára nézett, majd megköszörülte a torkát, aminek
hatására Jinyoung olyan gyorsan elengedte Mark nyakát, mintha égette volna a
bőrét. Mindenki helyeselte az ötletét, hogy lassan indulnunk kéne, így el is
kezdtük felkapkodni a cuccainkat, csak én voltam az, aki bamba arccal figyelt
előre, miközben fel sem foghattam, hogy a legfiatalabb mekkora baromságot
csinált. Mire észhez kaptam, Jaebum már lekevert neki egy tockost, amit az
enyém követett néhány tizedmásodperc késéssel. Yugyeom felszisszent a
fájdalomra, a jobb tenyerét a tarkójára szorította.
ꟷ Most mi van? ꟷ Kérdezte kicsit
túl hangosan is, de szerencsére a többiek már jóval előrébb voltak hármunktól.
ꟷ Mit gondolsz? ꟷ Kérdeztem
szarkasztikusan, hiszen úgy beszélt, mintha ő nem tudott volna a tervünkről.
ꟷ Már itt majdnem szerelmet
vallottak egymásnak, ha te nem szakítod félbe a romantikázásukat! ꟷ Ütött még
egyet Yugyeom fejére Jaebum, miközben ezt a mondatát elmondta. ꟷ Majdnem
megúsztuk, hogy elutazzunk arra a fránya jégszigetre. Befog fagyni a seggem
azon a helyen ꟷ Mérgelődött hármunk közül a legidősebb, ahogy elfintorodott
arccal fürkészte a repülőtér épületét.
ꟷ Nem lesz olyan vészesen hideg,
meg a látvány majd kárpótol! Ne feledd, ezt kettőjükért csináljuk, de ettől
függetlenül mi is jól érezhetjük magunkat. Két legyet egy csapásra! ꟷ Előtört
belőlem a pozitivitásom, és ilyenkor olyan szinten próbáltam kiűzni a rossz
gondolatokat a fejemből, hogy egy kisebb tornádó alakult ki a fejemben.
A jó gondolatokat mindig
fontosnak tartottam, és próbáltam azokra koncentrálni. Jaebum a teljes ellentétem
volt ezen a téren. Ő előbb látta meg a rosszat, mint a jót, és ha valamiben
olyan volt, ami számára kedvezőtlennek bizonyult, akkor inkább megpróbált kihátrálni
belőle, és folytatni a saját, megszokott ritmusát, miután kimérgelődte magát. Ő
volt az egyetlen, aki nem repesett az ötlettől, hogy elutazzunk Svédországba,
azonban amint elmeséltem neki az öltetemet, hogy miképpen kéne összehoznunk azt
a két jómadarat, nagy nehezen belement a téli vakációba.
Bár lehetséges, hogy csak
azért egyezett bele, hogy végre elhallgattasson engem, hiszen ezzel sok
mindenre rátudtam venni. Eszméletlen sokat képes voltam beszélni, én ezt soha nem
tagadtam. Szerettem csacsogni, és bőségesen gyarapítottam is a szót általában.
De neki azt soha nem kellett tudnia, hogy sokszor csak azért magyaráztam
annyit, hogy néhány dolgot elintézzen nekem. Személyes könyvemből a ”Hogyan
vegyük rá Im Jaebumot, hogy megcsináljon nekünk bármit” a legelső tanács:
beszélj addig, amíg meg nem unja a hangodat egy hétre. A siker garantált!
Végül utolértük a többieket, akik
már a sor végén álltak a recepció előtt. Hozzájuk csatlakoztunk, majd húsz perc múlva már
szálltunk is fel a repülőgépre. Két oszlopnyi helyet foglaltunk el összesen, de azt nem
tudtuk, hogy hogyan üljünk egymás mellett. Yugyeom és BamBam azonnal a másik mellé telepedtek, amin meg sem lepődtem, hiszen várható volt, hogy a két
fiatal egymást akarja szórakoztatni az út folyamán. Jinyoung BamBam mellett
foglalt helyet, így az az oszlop teljesen megtelt. Mark leült a másiknak az egyik
szélére, én meg Jaebumra pillantottam, aki csak egy vállrándítással elintézte a
dolgot. Örültem volna, ha a két szerelmes egymás mellé ült volna, de a
makacsságuk azért akkor is megmutatkozott. Pár perccel azelőtt majdnem
csókolták egymást, azokban a percekben meg mintha nem is léteztek volna egymásnak. Youngjae
leült Mark mellé, ezek után pedig Jaebum és én is helyet foglaltunk a sorban.
Sikeresen felszálltunk az égre, mindenki kényelmesen elhelyezkedett, hiszen jó
pár óra utazás előttünk állt. Több mint két óra után már a sötét éjszakában
haladt előre a repülőgép, a teret csak halovány irány fények világították meg,
és még néhány telefon kijelzője. A két legfiatalabb egy filmet nézett, Jinyoung
már elaludt Markkal és Youngjae-val együtt, Jaebum a telefonját nyomkodta,
én pedig azon agyaltam, hogy mivel lenne érdemes közelebb terelgetni azt a két
jómadarat. Rávezettem szemeimet a két illetőre, majd Jinyoung telefonjára esett
a tekintetem, amitől egy eszméletlen ötlet hasított végig az agyamon. Felkeltem
a helyemről, amilyen halkan csak tudtam, azonban Jaebum figyelmét sikerült
magamra vonzanom. Kíváncsian, szemöldök ráncolva követte mozdulataimat, majd
ahogy a háta mögé kerültem, ahol Jinyoung ült, megszólalt.
ꟷ Most mire készülsz? ꟷ
Susmorogta, hiszen nem akarta a körülöttünk lévőket zavarni erős hangjával.
Letámaszkodtam a fejtámlájára,
hogy közelebb hajolhassak hozzá, így nekem sem kellett hangosan megszólalnom.
ꟷ Elkezdődött a rendelés a
szerelemdoktornál, és van két páciensem, akiknek nagy szükségük van a
szakképzettségemre ꟷ Jaebum egyik szemöldökét felrántotta, majd egy hitetlenkedő
tekintettel jutalmazott.
Nem fordítottam rá túl nagy
figyelmet, hiszen amit én a fejembe vettem, azt meg is csináltam. Jinyounghoz
fordultam, akinek a telefonját sikeresen kivarázsoltam a markából, majd az
egyik ujját használva feloldottam a készüléket. Picit mocorogni kezdett, amitől
megfagytam, de csak a másik oldalra áthajtotta a fejét, majd folytatta tovább
az igazak álmát. Az üzeneteibe léptem, ahol kijelöltem Mark telefonszámát, mint
fogadófél, majd egy üzenetet akartam pötyögni. Azonban, ahogy elkezdtem gépelni a repülő abban a pillanatban dőlt meg, aminek következtében én
elvesztettem az egyensúlyomat, és a telefont kiejtettem a kezemből. Ahogy utána
akartam kapni, végigtapogattam az egész kijelzőt, és még Jinyoung lábába is
beleütöttem, amitől ébredezni kezdett. Amint elkaptam a készüléket, a
kijelzőjére néztem, ahonnan egy elküldött üzenet fényesedett, amiben csak egy
értelmet szó éktelenkedett egy kacsintó hangulatjellel. Amilyen gyorsan csak
lehetett kiléptem az üzenetekből, lezártam a kijelzőt, visszaraktam a telefont
Jinyoung combjára, majd a helyemre siettem. Helyet foglaltam, majd Jaebum
lenéző pillantásával kerültem szembe, ahogy a fejemet oldalra fordítottam.
ꟷ Hogy lehetünk egyáltalán
barátok? ꟷ Rázta lesajnálóan fejét, majd az orrnyergét kezdte el dörzsölni ujjaival.
Nem szóltam semmit, így is
elég volt lenyugtatnom magam, hiszen a szerelemdoktori képességem szinte
cserbenhagyott.

Kedves Reina!
VálaszTörlésMegleptél, mivel nem hittem, hogy Mark és Jinyoung mellett Jackson szemszögű fejezetet is olvashatunk. De imádtam, szerintem nagyon jól eltaláltad a karakterét, meg igazából mindenkijét: egy alternatív univerzumban el tudnám képzelni, hogy mindez megtörténik, ami mindenképp jó jel.
Kíváncsi vagyok, mi is pontosan Jackson terve, és hogyan akarja véghez vinni.
Várom a folytatást!
Puszi,
Mese
Kedves Mese,
TörlésŐszinte leszek, a legelső elképzelésemben nem volt szó arról, hogy Jinyoung és Markon kívül más szemszögéből is láthatjuk az eseményeket. Azonban minél jobban szerettem volna a többieket is belevenni a történésekbe, hiszen mégis csak az ő érdemük az utazás. És nem mellékesen ezzel is legalább jobban bele láthatunk a kulisszatitkokba, hogy miken mennek keresztül a fiúk, hogy (ahogy Jackson mondaná) hogyan hozzák össze a két jómadarat. :)
Örülök, hogy tetszenek a karakterek, próbálom színesre formázni a szereplőgárdát, így különböző személyiséggel megállva őket.
Köszönöm, hogy olvastad és hogy írtál!
Ölel,
Reina