Merry Stubbornness (GOT7, Markjin) 3. Szerencsétlen szerelemdoktor

Jackson

Lassan tíz perce vártunk Jinyoungra, akinek még akkor is hűlthelyét sem láttuk. Gondolkoztam rajta, hogy esetleg küldök neki egy üzenetet, hogy elmondhassa, merre van, azonban végül valahogy abbamaradt a tervem. Ránéztem Markra, aki ugyanolyan fejet vágott, mint mikor reggel felkelt. Semmi érzelmet nem lehetett kiolvasni az arcából, a mimika kisebb jeleit sem láttam felőle. Azt viszont észrevettem, hogy a telefonját annyiszor kivette a zsebéből, majd vissza, hogy azt megszámolni is nehéz lett volna. Egy percen belül körülbelül hússzor elismételte ezt a mozdulatsort, ami Youngjae-t egyre inkább idegesítette, mivel akkor már nem először forgatta meg a szemeit. Tudtam jól, hogy Jinyoung iránti aggódása váltja ezt ki belőle, hiszen általában nem ő szokott az lenni, aki késik. Azonban jobbnak láttam, ha akkor nem szólalok fel, hiszen inkább csak elrontottam volna mindent vele.

Megállt előttünk egy taxi, amiből Jinyoung szállt ki. Éppen felkelt az ülőhelyzetéből, én már egy nagy öleléssel fogadtam. Segítettem neki kipakolni a bőröndjeit az autó csomagtartójából, majd egyesével odament mindenkihez, hogy egy öleléssel köszönjön nekik. Éppen akkor fordultam hozzá, mikor már Markkal szemben ácsorgott, tétovázva. Azonban, amint Mark kinyitotta a karjait, ő már vetődött is közéjük. Alig észrevehetően meglökdöstem Jaebum bal karját a jobb könyökömmel, majd egymásra néztünk egy mindentudó mosollyal, én még a szemöldökeimet is megrángattam.

A legjobb barátaim közé tartoztak, mégis eszméletlen nagy idiótáknak tartottam őket. Remek emberek voltak, de a szerelmi életükben egy csődtömegek voltak. Nem tudtam belegondolni a helyzetükbe, hiszen soha nem tapasztaltam hasonlót. Biztos nehéz lehetett elfogadni mindkettőjüknek, hogy egy másik férfibe szerettek bele, ráadásul a baráti társaságukból, de ez már nem volt olyan hatalmas tragédia, mint ahogy ők azt megélték. A többiekkel együtt én is tisztában voltam azzal, hogy ezek ketten nem barátként tekintettek egymásra, mégis mi jobban akartuk azt, hogy végre kimondják egymás iránt az érzelmeiket, mint ahogy ő maguk. Legalábbis, mi türelmetlenebbek voltunk, az egyszer biztos.

Egy jó kerek perce ölelték egymást, mikor Yugyeom az órájára nézett, majd megköszörülte a torkát, aminek hatására Jinyoung olyan gyorsan elengedte Mark nyakát, mintha égette volna a bőrét. Mindenki helyeselte az ötletét, hogy lassan indulnunk kéne, így el is kezdtük felkapkodni a cuccainkat, csak én voltam az, aki bamba arccal figyelt előre, miközben fel sem foghattam, hogy a legfiatalabb mekkora baromságot csinált. Mire észhez kaptam, Jaebum már lekevert neki egy tockost, amit az enyém követett néhány tizedmásodperc késéssel. Yugyeom felszisszent a fájdalomra, a jobb tenyerét a tarkójára szorította.

ꟷ Most mi van? ꟷ Kérdezte kicsit túl hangosan is, de szerencsére a többiek már jóval előrébb voltak hármunktól.

ꟷ Mit gondolsz? ꟷ Kérdeztem szarkasztikusan, hiszen úgy beszélt, mintha ő nem tudott volna a tervünkről.

ꟷ Már itt majdnem szerelmet vallottak egymásnak, ha te nem szakítod félbe a romantikázásukat! ꟷ Ütött még egyet Yugyeom fejére Jaebum, miközben ezt a mondatát elmondta. ꟷ Majdnem megúsztuk, hogy elutazzunk arra a fránya jégszigetre. Befog fagyni a seggem azon a helyen ꟷ Mérgelődött hármunk közül a legidősebb, ahogy elfintorodott arccal fürkészte a repülőtér épületét.

ꟷ Nem lesz olyan vészesen hideg, meg a látvány majd kárpótol! Ne feledd, ezt kettőjükért csináljuk, de ettől függetlenül mi is jól érezhetjük magunkat. Két legyet egy csapásra! ꟷ Előtört belőlem a pozitivitásom, és ilyenkor olyan szinten próbáltam kiűzni a rossz gondolatokat a fejemből, hogy egy kisebb tornádó alakult ki a fejemben.

A jó gondolatokat mindig fontosnak tartottam, és próbáltam azokra koncentrálni. Jaebum a teljes ellentétem volt ezen a téren. Ő előbb látta meg a rosszat, mint a jót, és ha valamiben olyan volt, ami számára kedvezőtlennek bizonyult, akkor inkább megpróbált kihátrálni belőle, és folytatni a saját, megszokott ritmusát, miután kimérgelődte magát. Ő volt az egyetlen, aki nem repesett az ötlettől, hogy elutazzunk Svédországba, azonban amint elmeséltem neki az öltetemet, hogy miképpen kéne összehoznunk azt a két jómadarat, nagy nehezen belement a téli vakációba. 

Bár lehetséges, hogy csak azért egyezett bele, hogy végre elhallgattasson engem, hiszen ezzel sok mindenre rátudtam venni. Eszméletlen sokat képes voltam beszélni, én ezt soha nem tagadtam. Szerettem csacsogni, és bőségesen gyarapítottam is a szót általában. De neki azt soha nem kellett tudnia, hogy sokszor csak azért magyaráztam annyit, hogy néhány dolgot elintézzen nekem. Személyes könyvemből a ”Hogyan vegyük rá Im Jaebumot, hogy megcsináljon nekünk bármit” a legelső tanács: beszélj addig, amíg meg nem unja a hangodat egy hétre. A siker garantált!

Végül utolértük a többieket, akik már a sor végén álltak a recepció előtt. Hozzájuk csatlakoztunk, majd húsz perc múlva már szálltunk is fel a repülőgépre. Két oszlopnyi helyet foglaltunk el összesen, de azt nem tudtuk, hogy hogyan üljünk egymás mellett. Yugyeom és BamBam azonnal a másik mellé telepedtek, amin meg sem lepődtem, hiszen várható volt, hogy a két fiatal egymást akarja szórakoztatni az út folyamán. Jinyoung BamBam mellett foglalt helyet, így az az oszlop teljesen megtelt. Mark leült a másiknak az egyik szélére, én meg Jaebumra pillantottam, aki csak egy vállrándítással elintézte a dolgot. Örültem volna, ha a két szerelmes egymás mellé ült volna, de a makacsságuk azért akkor is megmutatkozott. Pár perccel azelőtt majdnem csókolták egymást, azokban a percekben meg mintha nem is léteztek volna egymásnak. Youngjae leült Mark mellé, ezek után pedig Jaebum és én is helyet foglaltunk a sorban. 

Sikeresen felszálltunk az égre, mindenki kényelmesen elhelyezkedett, hiszen jó pár óra utazás előttünk állt. Több mint két óra után már a sötét éjszakában haladt előre a repülőgép, a teret csak halovány irány fények világították meg, és még néhány telefon kijelzője. A két legfiatalabb egy filmet nézett, Jinyoung már elaludt Markkal és Youngjae-val együtt, Jaebum a telefonját nyomkodta, én pedig azon agyaltam, hogy mivel lenne érdemes közelebb terelgetni azt a két jómadarat. Rávezettem szemeimet a két illetőre, majd Jinyoung telefonjára esett a tekintetem, amitől egy eszméletlen ötlet hasított végig az agyamon. Felkeltem a helyemről, amilyen halkan csak tudtam, azonban Jaebum figyelmét sikerült magamra vonzanom. Kíváncsian, szemöldök ráncolva követte mozdulataimat, majd ahogy a háta mögé kerültem, ahol Jinyoung ült, megszólalt.

ꟷ Most mire készülsz? ꟷ Susmorogta, hiszen nem akarta a körülöttünk lévőket zavarni erős hangjával.

Letámaszkodtam a fejtámlájára, hogy közelebb hajolhassak hozzá, így nekem sem kellett hangosan megszólalnom.

ꟷ Elkezdődött a rendelés a szerelemdoktornál, és van két páciensem, akiknek nagy szükségük van a szakképzettségemre ꟷ Jaebum egyik szemöldökét felrántotta, majd egy hitetlenkedő tekintettel jutalmazott.

Nem fordítottam rá túl nagy figyelmet, hiszen amit én a fejembe vettem, azt meg is csináltam. Jinyounghoz fordultam, akinek a telefonját sikeresen kivarázsoltam a markából, majd az egyik ujját használva feloldottam a készüléket. Picit mocorogni kezdett, amitől megfagytam, de csak a másik oldalra áthajtotta a fejét, majd folytatta tovább az igazak álmát. Az üzeneteibe léptem, ahol kijelöltem Mark telefonszámát, mint fogadófél, majd egy üzenetet akartam pötyögni. Azonban, ahogy elkezdtem gépelni a repülő abban a pillanatban dőlt meg, aminek következtében én elvesztettem az egyensúlyomat, és a telefont kiejtettem a kezemből. Ahogy utána akartam kapni, végigtapogattam az egész kijelzőt, és még Jinyoung lábába is beleütöttem, amitől ébredezni kezdett. Amint elkaptam a készüléket, a kijelzőjére néztem, ahonnan egy elküldött üzenet fényesedett, amiben csak egy értelmet szó éktelenkedett egy kacsintó hangulatjellel. Amilyen gyorsan csak lehetett kiléptem az üzenetekből, lezártam a kijelzőt, visszaraktam a telefont Jinyoung combjára, majd a helyemre siettem. Helyet foglaltam, majd Jaebum lenéző pillantásával kerültem szembe, ahogy a fejemet oldalra fordítottam.

ꟷ Hogy lehetünk egyáltalán barátok? ꟷ Rázta lesajnálóan fejét, majd az orrnyergét kezdte el dörzsölni ujjaival.

Nem szóltam semmit, így is elég volt lenyugtatnom magam, hiszen a szerelemdoktori képességem szinte cserbenhagyott.