Merry Stubbornness (GOT7, Markjin) 6. Borzalmas ismerős

Mark

Kellően borús idő volt reggel fél kilenckor, bár a Nap sugarai még így is itt-ott megcsillantak a fehér havon, aminek hála világosabbnak tűnt a környezet. Hiába voltam álmos az adott percekben, képtelen voltam elaludni, ahogy szinte egész este is történt. Jinyoung két perc alatt kidőlt, miközben aludt az ágy háromnegyedét elfoglalta, ráadásul rengeteget mocorgott az éjjel, és még nyöszörgött is mellé. Nem mintha ezek zavartak volna, inkább csak attól rettegtem, hogy egy óvatlan pillanatban közelebb csúszik hozzám, én pedig nem tudom megállítani az ösztöneimet és az érzelmeimet. Ennek köszönhetően befeszülve figyeltem minden mozgását, és mikor már úgy éreztem, hogy néhány másodperc és elnyom az álom, ő megmozdult, amitől azonnal kipattantak a szemeim, mintha tűzriadót fújtak volna. Nagy sóhajtással keltem fel az ágyból, hiszen feleslegesnek tartottam azt, hogy tovább feküdjek, ezért inkább csak lecseréltem a pizsamámat az aznapi öltözetemre, ami egy farmerból állt, mellé egy fehér felső, és fekete pulcsi, aminek jó meleg hatása volt. Előkotorásztam a fogkefémet és mellé a fogkrémet is, amivel kivonultam a fürdőnek nevezett sarokba, aztán elkezdtem a fogmosást, majd picit igazítottam a hajamon is.

A telefonom rövid rezgését hallottam meg az éjjeliszekrényen, így oda sétáltam lassan, majd olvasni kezdtem az egysoros üzenetet, amit Jaebumtól kaptam.

Jöttök reggelizni?

Csak ennyiből állt az egész, így én is csak egy egyszerű válasszal üzentem neki, hogy igen, és mondtam neki, hogy találkozunk a szobájuk előtt. Jinyoung még mindig az igazak álmát aludta, apró horkolások közepette, így jobbnak tartottam, ha békén hagyom, hogy pihenhessen. A kulccsal azért bezártam az ajtót, mielőtt otthagytam, nehogy a végén még valami értéket kilopjanak a szobánkból. Jaebum és Youngjae várt a szobájuk ajtaja előtt.

ꟷ Írtam Bamnak, aki nem válaszolt, Jackson ki van dőlve még mindig, szóval ők most nem reggeliznek ꟷ Közölte velünk a tényeket Jaebum, így hárman indultunk megkeresni az étkezőt, ahol svédasztalos reggelivel várták a vendégeket minden reggel a panzió tulajdonosai.

Nem voltam nagy reggelizős, ezért csak egy egyszerű szalámis szendvicset dobtam össze magamnak, egy ananászos gyümölcslével leöblítve. A szemem kívánta a hatalmas kínálatot, csak sajnos reggelente soha nem bírtam túl sokat enni. A szeletelt sonkától kezdve a sajtokig, a rántottán keresztül, a müzliken át, a frissen sült péksüteményekig. Tej, különböző ízesítésű teák, frissen főzött kávé, százszázalékos gyümölcslevek. Mindent, amit csak szem, száj kívánhat. Youngjae egy jókora adag ételt rakott maga elé, amit szempillantások alatt el is fogyasztott, Jaebum pedig a rántottáját rágcsálta egy csésze kávé mellett. Megbeszéltük, hogy délutánra egy helyi vásárra elugrunk, ami a közelben volt, és legalább beszerezhettünk pár szuvenírt az otthoni családtagoknak, meg persze saját magunknak is, hogy még intenzívebbek maradjanak az emlékek általuk.

Mindhárman végeztünk a reggelinkkel, így visszamentünk a saját szobánkba, de előtte megbeszéltük, hogy olyan egykor indulunk, hogy biztos legyen mindenre idő, és addigra jó lenne, ha többiek is észhez térnének.

Kikaptam a kulcsot, elfordítottam a zárban, majd komótosan, minél halkabban beléptem az ajtón. Ahogy becsukódott előttem a falap, fordultam is meg, ahol Jinyoung csapzott hajjal, fogkrémmel tömött szájjal, picit karikás szemekkel, egyszál alsóban toporgott a bőröndje előtt, egy világos zöld pólót tartva a kezében, vállán pedig egy fekete nadrág pihent. Csak bámultuk egymást teljesen mozdulatlanul több másodpercen keresztül, amik óráknak érződtek az adott pillanatban.

ꟷ Basszus, Mark! ꟷ Szakította meg a csendet végleg Jinyoung, és maga elé tartotta a pólóját, hogy kicsit takarjon csupasz felsőtestéből.

ꟷ Basszus, Jinyoung! ꟷ Reagáltam teljesen megegyezően, ahogy ő, és hirtelen annyira tehetetlennek éreztem magam, hogy szimplán csak szembefordultam az ajtóval, neki hátat fordítva.

ꟷ Mit én basszus? Te jössz be csak úgy! ꟷ Érvelt teljesen logikátlanul.

ꟷ Én kérek elnézést, amiért csak úgy bejövök a közös szobánkba! ꟷ Flegmán vágtam vissza a szavakat, a kezeimet meglendítve picit idegesen.

ꟷ Akkor is! ꟷ Megráztam a fejemet, mivel láttam magam előtt azt a duzzogó arcát, amit akkor csinált mikor rájött, hogy nem neki van igaza a veszekedésben, és már nem tud olyan indokot felhozni, amivel azt tudná igazolni, hogy igenis ő mondja jól.

ꟷ Mindegy, nem mintha nem láttalak volna már így ꟷ Ahogy ezt a mondatot kiejtettem a számon, már bele is haraptam megbánóan az alsó ajkamba, és összepréseltem azokat. Hatszor fejbe vágtam magam a képzeletemben, amiért egy ilyen kényes témát sikerült alig két másodperc alatt felhoznom.

Jinyoung nem válaszolt semmit, csak kis idő után annyit mondott, hogy megfordulhatok, viszont én legszívesebben inkább kisétáltam volna az előttem álló ajtón, hogy még csak véletlenül se kelljen a szemébe néznem.

{***}

Mindenkit sikerült összekaparni délutánra, így elindultunk a vásárba, amit Jackson nézett ki még az utazás előtt. Turistavezetőként lépdelt előttünk, a tegnapi söröknek a nyomát nem lehetett rajta látni, pedig nem keveset ivott. Hiába, lakótársam mindig nagyon bírta az alkoholt, amit akkor sem szégyellt megmutatni. Én csak hátul kullogtam Yugyeommal dumálva, olykor-olykor rápillantva Jinyoungra, aki úgy került engem, mint a tüzet a mai incidens miatt, és inkább BamBam társaságát élvezte.

Próbáltam nem azon agyalni, és élvezni az engem körbe ölelő mesébe illő környezetet. A hangulat annyira karácsonyi filmbe illő volt, hogy teljesen levett a lábamról, annyira, hogy még a csípős hideget is teljesen kizártam az érzékelésemből. A havas tájban, ahogy megpihentek az apró standok, amik tele voltak pakolva ételekkel, italokkal, ajándéktárgyakkal, ruhákkal, ékszerekkel. A vásár közepén egy kisebb körhinta pihent, ami nyugodt tempóban forgott körbe, a gyerekek türelmetlenül állva a sorban mellette, hogy végre sorra kerülhessenek. Több száz ember sétált az útvonalon, ami elég tágas volt, de abban a helyzetben kissé szűkösnek tűnt. Rengeteg ember hagyományos ruhákban táncolt, műsort csapva ezzel, amivel szintén szórakoztatták a tömeget.

ꟷ Ez nagyon durva! ꟷ Ámuldozott BamBam, aki kapkodta ide-oda a fejét, hogy nehogy lemaradjon bármiről is.

ꟷ Milyen élethű szarvas az ott! ꟷ Mutatott tőlünk jobbra Youngjae, mire mindenki odapillantott, a kifejezetten élőnek tűnő szoborhoz.

ꟷ Te idióta, az egy élő szarvas! ꟷ Nevetett fel Jaebum, ahogy hátba vágta barátunkat, aki szinte lesápadt a tudattól, hogy itt van tőlünk egy ehhez hasonló húsvér állat pár lépésnyire. Szinte egyszerre nevettünk fel attól az arckifejezéstől, amit produkált, és inkább jobbnak véltük, ha arrébb toljuk, mielőtt elájult volna.

Több órán keresztül jártuk a standokat, Jackson folyamatosan leállt beszélgetni azokkal az eladókkal, akik kicsit is tudtak angolul, megtudta mindenkinek a fél életét, és még egy kis nyelvtanulás is belefért a beszélgetésekbe, így az ezután következő eladókat már az ottani köszönéssel üdvözölte. Mi csak eközben végignéztük a kínálatot, olykor csak Jackson erőlködésén nevettünk. Yugyeom egy fekete karperecet vett magának, Jaebum az illatos gyertyákra kapott rá teljesen, én pedig az apró kis szobrokat figyeltem, amik az eladó szerint mind kézzel készült.

ꟷ Jinyoung, hát te hogy-hogy itt vagy? ꟷ Hallottam meg egy ismerős hangot, ráadásul koreaiul beszélni a baloldalamtól. Összeráncoltam a szemöldökeimet, és mintha egy villám csapott volna belém, amikor elkezdett derengeni, hogy kihez tartozik ez a hang.

ꟷ Wonpil? ꟷ Hallottam meg Jinyoungtól azt a sátáni nevet, a gyomrom összeugrott, elkapott a hányinger az idegtől, és legszívesebben elindultam volna a repülőtérre, hogy felszálljak a legkorábbi repülőre, ami hazavisz engem, ettől a csávótól minél messzebb.