Merry Stubbornness (GOT7, Markjin) 7. Miért félsz szeretni valakit?

Jaebum

Majdnem egy elismerő pillantást küldtem Jackson irányába, hiszen még szerintem is dicséretet érdemelt volna, amiért végre jó irányba haladt egy terve, amit egyedül agyalt ki. Szinte elképedtem. Nem akartam túlságosan feltűnően forgolódni utána, így csak a mellettem álló BamBam-re pillantottam, aki próbálta visszatartani a kuncogását, ami Mark arca váltott ki belőle. Ha az a fiú ölni tudott volna a szemeivel, akkor a vásárban már senki nem élt volna, de a pár méterrel lévő Wonpil biztos már a sírban feküdt volna. A levegő megfagyott körülöttünk, miközben Jinyoung csak cseverészett a kedves ismerősével.

ꟷ Mondtam, hogy ma itt lesznek ꟷ Sutyorgott a fülembe Jackson, aki másodpercek elteltével már mellém is slisszant. Felemelt szemöldökkel pillantottam rá, ahogy próbáltam visszafogni bármilyen elismerő pillantást is, mielőtt túlságosan elbízta volna magát.

Wonpil akkor is fülig érő mosollyal csodálta Jinyoungot, aki az ő megtestesített Istene volt a szemében, ahogy már középiskolában is. A fiú két évvel fiatalabb nálunk, igazi kis okostojás, akinek kitűnőek voltak a jegyei, azonban az irodalom valahogy soha nem ment neki. Jinyoung amilyen jótétlélek volt már akkor is, felkarolta a fiatalabbikat, és segített neki az írók által kreált művekben, ha már ő maga odáig volt értük. Azóta elég jó barátok lettek, bár személy szerint láttam inkább egy gazdi-kiskutya kapcsolatot, mint őszinte barátságot, bár Jackson szerint ez mindig túl bunkón hangzik, még tőlem is. Az őszinteség néha fáj, ennyire egyszerű.

ꟷ El sem hiszem, hogy ti is pont itt vagytok! ꟷ Örvendezett a fekete hajú, magas srác, Jinyoung pedig csak egyetértően bólogatott rá hevesen. 

ꟷ Ne is mondd! Olyan jó látni! A többieket ismered, igaz? ꟷ Fordult felénk legjobb barátunk, Wonpil tekintete ránk szegeződött, mi pedig illedelmesen intettünk, vagy bólintottunk egy köszönés mellett.

Vagyis majdnem mindenki, mert Mark továbbra is szikrázó szemekkel figyelte a fiút, egy éktelenkedő fintorral az arcán. Letagadni sem tudta volna, hogy mennyire irritálja a gyerek közelsége. Pedig ő aztán nem tett semmi rosszat, Mark egyszerűen csak féltékeny típus volt örök életében, még ha nem is nézte volna ki belőle az ember. Ez a kettő holt szerelmes volt egymásba, olyan szinten, hogy kicsapta az emberek szemét, pedig még csak nem is matattak a másik szájában a nyelvükkel. Mark elkönyvelte magában, hogy Jinyoung bizony az övé, így kifejezetten irritálták azok az emberek, akik kicsit is közelebb kerültek az előbb említett személyhez. Szegény, ártatlan Wonpil ebbe a kis gödörbe vakul belelépett, ezzel bezuhant a Mark által épített pokolba, és magára haragította magát az ördögöt.

Persze, ez mind egy nem érdekel maszkkal álcázva, ami néha kicsit elcsúszott, és megmutatta igazi arcát.

ꟷ Jackson, van valami tervünk estére? ꟷ Érdeklődött Jinyoung, majd Jackson csak a fejét rázta, hiszen egyelőre még nem agyalt ki semmi tervet a késő estére. ꟷ Beülhetnénk valahova akkor!

Wonpil szeme felcsillant Jinyoung ötletére, de mielőtt véglegesen rábólintott volna, előtte rákérdezett a mellette lévő barátaira, hogy ők mit is gondolnak az egészről. Persze, senki sem ellenezte a dolgot, így heves bólogatás mellett egyezett bele az esti programba. Megbeszélték a részleteket, majd ezek után elváltak útjaink egy időre. Jinyoung nagy mosollyal folytatta az árusok által kipakolt cuccok méricskélését, Mark csendben forrt a saját levében, mi pedig a többiekkel csak próbáltuk meghúzni magunkat a kellemetlen légkörben. BamBam azonban kis szaros volt, így képtelen volt megállni, hogy ne menjen oda Markhoz.

ꟷ Hé, Mark! Mi van veled, haver? Morcosnak nézel ki ꟷ Átlendítette karját a magasabbik vállán, aki ettől csak összébb húzta magát, mintha egy kicsit morrant is volna. 

ꟷ Fázom ꟷ Zárta rövidre a válasz adást a szőke, majd megrántotta vállát, hogy az ott pihenő kar lehulljon róla. BamBam megállt néhány másodpercre, Mark pedig tovább haladt, teljesen lehagyva bennünket.

ꟷ Mark hova megy? ꟷ Kapta fel a fejét Jinyoung a kínálatról, ami előtte volt kipakolva, és hevesen fürkészni kezdte Mark alakját a nagy tömegben, aki egyre inkább kezdett eltűnni a szemünk elől.

ꟷ Nagyon fázott. Visszament a szállásra, hogy jobban felöltözzön ꟷ Válaszolt azonnal Jackson, akinek olyan rögtönzési képességei voltak, hogy azt egy színész is megirigyelhette volna.

Jinyoung megértően bólintott, azonban némi aggodalmat is megpillantottam a tekintetében. 

Lehangoltan, kissé idegesen forgattam meg a szemeimet, lehetőleg úgy, hogy ő ne vegye ezt észre, hiszen semmi kedvem nem volt magyarázkodni, hogy mégis most mi nem tetszik. Mások szerint nekem soha nem tetszik semmi, pedig egyszerűen csak racionálisan átgondolom a helyzetet több szemszögből is. Így persze, hogy felhozom a negatív oldalait is a dolgoknak. Ez csak ésszerűség, nem pesszimizmus. Kicsit elgondolkodva meredtem a távolba, és Jinyoungot figyeltem, aki előttem sétált. Az egyik legjobb barátom volt, mégis annyi mindent nem tudtam róla, hogy egy idegennel  volt egyenlő számomra. Sokszor könnyen kiismerhető volt, mégis titkok övezték jelentétét. Nem engedett magához közel könnyen embereket, és tudtam jól, hogy ennek oka volt, nem csak azért volt ez, mert magának való volt. Azonban ötletem sem volt, hogy mégis mi váltotta ezt ki belőle. Idilli családja volt, szuper gyerekkora, a céljait mindig elérte, mindenki támogatta a köreiben, ő mégis megmaradt a szürke kisegérnek, aki inkább meghúzta magát a sarokban, magába zárkózva, minthogy megossza valakivel az érzéseit.

Gyerekkorom óta ismertem ezt a srácot, azóta tekintettünk egymásra barátként. Talán illett volna tudnom, hogy mi játszódott le a fejében, de soha nem voltam az érzelgős, aki az érzéseiről kérdezgetett másokat. Ha akarták elmondták, ha nem hozták fel a témát, akkor valószínűleg nem áll szándékukban reklámozni, magyarul minek is erőltettem volna? 

De azért egy valami még nekem is birizgálta a gondolataimat.

Jinyoung, miért félsz szeretni valakit?